A túrát összesen 20 diák teljesítette, a 9. S, 10. S és a 11. C osztályokból.
8.30 kor gyülekeztünk a Lővér Uszodánál, ahonnan rövidesen el is indultunk a Ciklámen-tanösvényen. Elsőként a kőfejtőnél álltunk meg, ahol a hegység történetével és az alapkőzetekkel ismerkedtünk. Menet közben figyeltük a térképjeleket és gyakoroltuk a térképolvasást. A Pedagógus-forrás után a Hétbükkfa felé vettük az irányt, ahol japán focit játszottunk (némi csoki motiválta a társaságot). A labdaszedésben Bodza szorgoskodott. Továbbra is a tanösvényt követtük és közben a területre jellemző növény és állatfajokkal ismerkedtünk. Szem elé került egy imádkozó sáska és egy erdei béka is, Ákos (9. S) szemfülességének köszönhetően. A Hármas-forrásnál vállalkozó kedvűek a maradék munícióért jelentkezhettek vízhordásra a meredek hegyoldalon leereszkedve. A vízből lógónyelvű „túravezetőnknek” is jutott. A halomsírokhoz érve beszélgettünk a keltákról, mindennapjaikról és megtekintettük a feltárt sírt. 11 órára elértük a várva-várt pihenőhelyet, a Bella-emlékműnél, ahol tüzet raktunk. Miután ettünk, játszottunk és Bodza is begyűjtötte a simiket, előkerültek a kvíz feladatlapok. Aki figyelt a túra során, az könnyedén meg tudta oldani. Három csapatban dolgoztak, mindenki ügyesen szerepelt. Az eredményhirdetés után megkapta mindenki a pecsétet, ami igazolja, hogy teljesítette a túrát. Miután összepakoltunk, még elmentünk a Várhely-kilátóhoz, ahonnan gyönyörű panoráma tárult elénk. A Ciklámen-tanösvényen eljutottunk a Szalamandra-tóhoz, délután 2 órakor. A többség innen kisétált a buszhoz, a többiekkel pedig elindultunk a Hétbükkfa felé, vissza az uszodához.
A túrán mindenki nagyon jól érezte magát. A 9. S osztályból volt a legtöbb résztvevő, így ők még egy szövegértési feladatot is kaptak irodalom órára, melynek segítségével tovább ismerkedtek a kelta kultúrával.
fotók: Hipságh Péter 11.B