Ma délután három órát töltöttünk a Botanikus Kertben. Nagy izgalommal indultunk, mert a 29-én elhozott három széncinege (Parus major) fióka szépen felcseperedett. Gergye Dani (rothos diák) etette, gondozta őket az elmúlt kilenc napban és persze rendesen belopták magukat a szívébe, de eljött az ideje a búcsúnak. Mivel nagyon aktívak és már repkednek, úgy döntöttünk, hogy elengedjük őket.
Első utunk a kis porontyok odujához vezetett. Volt egy kis gyomorgörcsünk, hogy vajon helyesen döntöttünk-e, amikor két fiókát hátra hagytunk az odúban, bízva benne, hogy a tojó velük már egyedül is elbír. Nagyon megkönnyebbültünk, amikor a fészket üresen találtuk! A két testvér már ki is repült a fészekből.
A nálunk lévő fiókákat nem akartuk csak úgy szélnek ereszteni, ezért folytattuk az aktuálissá vált oduk ellenőrzését, bízva benne, hogy lesz olyan hasonló korú fészekalj, ahová beférnek.
Három, korábban már ellenőrzött széncinege fészekaljból szintén kirepültek a fiókák. Az egyikben volt egy elhullás és egy tojás. Ezeket az odukat ki is takarítottuk, hisz akár másodköltésre is sor kerülhet.
Az egyik odúban április 10-én még tojások voltak, most hat, a mieinkkel hasonló korú fióka nézett vissza ránk. Várhatóan 1-2 napon belül kirepülnek. Miután meggyűrűztük őket, sorra kerülhettek védenceink is. Mindhárman megkapták a gyűrűt és még utoljára megetettük őket. Nagyon hamar megszokták az ember jelenlétét, így kézről-kézre, fejről-fejre repkedtek, ami természetesen számunkra hihetetlen élmény volt. Reméljük, hogy a későbbiekben ez nem veszélyezteti majd őket, de abban biztosak vagyunk, hogy ez volt az egyetlen esélyük. Beköltöztettük őket is az odúba és nagyon reméljük, hogy következő látogatásunkkor üres fészket találunk.
Ezután még egy 9 fiókás széncinege és egy hat fiókás csuszka (Sitta europaea) fészekaljat is meggyűrűztünk, ők is 1-2 napon belül elhagyják az odúkat.