Terepi foglalkozásra utaztunk a szakkörrel Irénmajorba, Mosonszolnok külterületére.
Az idei már a második látogatásunk itt. A területen működik a Soproni Egyetem mesterséges költőláda programja, a LAJTA-PROJECT c. 20 éves kutatási programok keretei között. Mesterséges költőládák kihelyezésével segítik elő a kék vércse (Falco vespertinus) költését a területen. Az előző tanévben a tanulókkal mi is készítettünk öt költőládát, amit itt helyeztünk el.
A kutatóháznál Keszthelyi Gáspár, hivatásos vadász várt minket ezalkalommal is, aki vállalta, hogy bemutatja nekünk a területet, és körbe kalauzol. Gáspár mesélt nekünk a munkájáról, a terület műveléséről, a területen zajló vadászat eredményességéről, a dúvadgyérítés jelentőségéről. A területen a szántók vannak túlsúlyban, a fás vegetáció erdősávok formájában van jelen. A mezőgazdasági területek között pedig szegélyterületek biztosítják a rovartáplálékot. A fogoly (Perdix perdix) nagy figyelmet érdemel, mert indikátor fajként állománydinamikájában leképezi a mezei élőhelyek állapotváltozását. Állományának változása jelzi a faj érdekében végzett élőhely fejlesztési és dúvadgyérítési tevékenység eredményességét, vagy eredménytelenségét. A dúvadfajok állományszabályozásának köszönhetően a területen nincs állandó róka állomány. Gáspár elmondta, hogy a gyérítések alkalmával terítékre kerül több dolmányos varjú (Corvus cornix), szajkó (Garrulus glandarius), szarka (Pica pica), és a kóbor macskák is. Ennek kapcsán a felelős állattartás fontosságára is kitértünk. A dúvadgyérítés biztosítja a mezei nyúl (Lepus europaeus) jelenleg stabil állományát is, így a területen egyre több parlagi sas (Aquila heliaca) fészkel. A gerincesek között nagy jelentőséggel bír a túzok (Otis tarda), kék vércse és az ürge (Spermophilus) jelenléte.
A beszámoló után elindultunk a költőládák felé, távcsövekkel, spektívvel felszerelkezve.
A csapat nagy része megmászta az út elején összehordott szalmabála tornyot, ami ismét nagy élmény volt a tanulóknak. Ezután lassan elértük az út mentén elhelyezett költőládákat. Gáspártól megtudtuk, hogy az általunk kihelyezett ládákban is volt sikeres költés tavaly. Érkezésünkkor is kirepült egy vörös vércse (Falco tinnunculus) az egyik ládából, egy másikban pedig egy erdei fülesbagoly (Asio otus) gubbasztott, éppen csak a fülei látszottak. A ládák belsejében tükrök lettek elhelyezve, így feltekintve is ellenőrizhetők.
Miközben bejártuk a területet láttunk parlagi sast, mezei nyulakat, és őzeket is. Több helyszínen is letelepedtünk és spektívvel, távcsövekkel kémleltük a területet. Nagy élmény volt mindenkinek a terepi foglalkozás. A ház felé haladva a bálákat ismét „megtámadta” a társaság, majd a házban pihentünk egy kicsit, mielőtt elindultunk volna haza.
Gáspárnak ezúton is köszönjük a szíves vendéglátást és a szakszerű vezetést!
fotó: Horváth Ferenc 11. D, Németh Richárd 12. C